Elindultam a macskás öregnéniséghez vezető úton....

Emberek, a szívem kilóra megvásárolta egy szőrgombóc. Yuno, az új családtag négy és fél éves, zöldszemű kis zsarnok, aki brutálisan rövid idő alatt a karma köré csavart. Az első perctől fogva elhatároztam, hogy szigorú leszek vele, ő aztán nem fog uralkodni fölöttem, de az utóbbi másfél nap elég volt, hogy teljesen átvegye felettem az irányítást.
Fura, hogy tulajdonképpen milyen boldogságot tud adni egy ilyen kis dög, pusztán azzal, hogy végigmér. Már most teljesen szerelmes vagyok belé, holott még közel sem szoktunk össze. Ember, ma muszáj volt lecsesznem, mert nem sikerült elkapnia az alomtálcát, ami amúgy egy elég szar szokása,  és utána még én éreztem magam szarul, holott ezt muszáj volt.
Az elveim már most romokban hevernek, mivel elkezdtem a bevásárlást neki. Lehet, hogy nem lett volna szüksége vörös bársony nyakörvre apró koronákkal, vagy épp négy etetőtálra, négyféle macskakajára, pórázra, és úgy lényegében, mindenből a legdrágábbra, de basszus, esküszöm, jobb neki vásárolni, mint magamnak :o és a para az, hogy már most azon filozofálok, még miket vegyek neki ..... ennyi, végem van, nekem lőttek, már ő uralkodik rajtam. Elvégre maga a tény, hogy már azt jegyzetelem fejben, legközelebb milyen ízesítésű kajákat vegyek neki, milyen nyakörvkollekciója lesz, az elmebajom első jele. Attól tartok, nagyon el fogom kényeztetni. Lényegében fejre állok, csak halljam dorombolni.
Kinevetem saját magam emiatt, de tudom, hogy úgyis ez lesz a végén. Csak azt szeretném tudni, mikor fogok a padlóra költözni, hogy ő az ágyban aludhasson xD